Teljesen természetes, hogy az, aki még nem írt meg hatszázötvenhét nagyregényt, amikor szembetalálkozik egy hosszú történet megírásának nem kis kihívást jelentő feladatával, kissé elbizonytalanodik. Ilyenkor erőt vehet magán, és egyfajta „egy életem, egy halálom” attitűddel, leszegett fejjel, vagy magára erőltetett optimizmussal belevághat a történetbe. A többség ez után elakad. Akivel nem ez történik, az is csak azért tud átevickélni a túlpartra, mert szerencséje volt.

Vegyük úgy, hogy nem volt szerencséd!

A másik lehetőség az, hogy vázlatot írsz a történethez, és azt sorvezetőként használva, annak mentén haladhatsz a regény megírásakor. Ez azért már többeknek működött, úgyhogy érdemes lehet kipróbálni.

• Hogyan környékezd meg a célközönséged / célközönségeid?
• Mit írjál a könyv-bloggereknek, hogy posztoljanak a regényedről?
• Hogyan érd el, hogy a második könyved se legyen gyengébb, mint az első volt?

A napokban Szecső továbbította nekem egy kedves olvasónk, D. S. levelét.

Nem mondom, hogy meglepett (sajnos nem először hallok ilyesmiről), de mindig megdöbbent, amiről szó volt benne.

D., aki nem csak tervezte, hogy írni fog, hanem már aktívan dolgozott is a regényén, olvasott egy cikket azzal kapcsolatban, hogy mit kerüljünk el regényírás közben, aminek az lett a következménye, hogy jól elvették a kedvét az egésztől.

1. Legyen mondanivalód a világról. Ahhoz, hogy írj – nemhogy regényt, bármit, legyen az levél, vagy akár egy kétszavas SMS –, kell, hogy legyen mondanivalód. Kell, hogy legyen valami, amit közölni akarsz a világgal, az olvasókkal, azzal a lánnyal, vagy fiúval, vagy bárkivel.
2. Ne várd meg az ihletet, menj elébe. Járj nyitott szemmel a világban, és ha látsz egy izgalmas helyszínt, vagy valamiről vagy valakiről eszedbe jut egy érdekes karakter, vagy egy érdekes történet, amiről azt gondolod, hogy megérné vele foglalkozni; vagy ha van, jön egy gondolatod, amit szívesen átadnál az embereknek valamilyen konkrét műfajban, akkor azt azonnal írd le magadnak pár szóban.

Megvan, hogy a cím eredetije honnan jön?

Valamelyik pozícióban lévő politikus úgy akarta alázni az ellenzéke egyes csoportjait, hogy végtelenül együgyűnek, rendkívül primitívnek állította be őket azzal, hogy az ellene megfogalmazott vádra valami egyszerű választ adott, és mielőtt ezt tette volna, azt mondta: „Lassan mondom, hogy mindenki megértse.” Magyarul, nem lesz bonyolult, amit mond, de azért fő az óvatosság, akkor most a „gyengébbek kedvéért” megpróbálja nagyon lassan…

Amiről viszont én akarok beszélni ebben a blog-bejegyzésben, azzal az a baj, hogy pont, hogy túl egyszerű. Túl egyszerű ahhoz, hogy felfogható legyen a jelentősége, ezért azt mondhatnám a fenti címet tovább ferdítve, hogy:

Bonyolultan fogom mondani, hogy mindenki felfogja a jelentőségét.

Nem tudom, hogy veled volt-e már ilyen, de én határozottan emlékszem: az első nyomtatásban megjelent írásom előtt folyton úgy intéztem, hogy az akinek épp megmutatom a legújabb „remekművemet”, az a jelenlétemben olvassa azt el, hogy közben figyelni tudjam a reakcióit.

Az utóbbi másfél hónapom azzal telt, hogy egy történetem moziba juttatásán dolgoztunk, és bár a legtöbb ember – és elsősorban a média – számára rendezőként jelentem meg a Login című filmem kapcsán, számomra sokkal fontosabb volt az írói énem gyümölcsének, a forgatókönyvnek a fogadtatása.

Mindig óriási élmény zsűritagnak lenni. Ilyenkor az ember közvetlen kapcsolatba kerül a kortársaival. Ott van egy pályázati kiírás, csak pár alapvetően nem túl szigorú kitételnek kell megfelelni, és bárki indulhat. Nincs ennél jobb minta. Végre nem a szerkesztők, kiadók, rendezők, producerek és további mindenféle önjelölt ítészek szűrőjén keresztül, hanem tényleg közvetlenül látod mi az, ami úgy általában foglalkoztatja az író embereket.

Ki nem ábrándozott még arról, hogy milyen jó lenne, ha szélesebb körben kapna elismerést? Ki nem vágyik arra, hogy érzelmeket váltson ki az emberekből? És ki az, aki nem szeretné, hogy a gondolatai minél több és több emberhez jussanak el?

Nyilván vannak ilyenek is, de a Regényírás pont net olvasói között nem hiszem, hogy sokan lennének.

Persze, olyan világban élünk, ahol a vágyaink többnyire komoly gátakba ütköznek. Minél több mindent szeretnénk elérni, annál nagyobb akadályok tornyosulnak elénk. Egy könyv megírása, mint minden összetett tevékenység, millió problémát vet fel. Ezzel gondolom nem mondtam semmi újat.

A gond csak az, hogy a többi problémát, így vagy úgy, valamilyen szinten, valahogy csak megoldja az ember, mert az élet rákényszeríti, de az írás az valamiért mindig hátramarad a sorban.

Ezzel a kérlelhetetlen ténnyel kapcsolatban három dolgot tehetünk: elkezdünk szomorkodni rajta, vagy figyelmen kívül hagyjuk…

Én a még fel nem sorolt harmadikra szavaznék: kovácsoljunk erényt belőle!

Lezárult egy rövid szakasza az életünknek. Három hónap, a legtöbbünk számára tele élménnyel.

Osszuk meg egymással, és közben végezzünk el egy írói gyakorlatot!

• Mit csinálj, mielőtt belefognál a könyved megírásába?
• Mikre figyelj oda, hogy eljuss az első regényed befejezéséig?
• Hogyan nem fogsz elakadni írás közben?