cselekmény

Teljesen természetes, hogy az, aki még nem írt meg hatszázötvenhét nagyregényt, amikor szembetalálkozik egy hosszú történet megírásának nem kis kihívást jelentő feladatával, kissé elbizonytalanodik. Ilyenkor erőt vehet magán, és egyfajta „egy életem, egy halálom” attitűddel, leszegett fejjel, vagy magára erőltetett optimizmussal belevághat a történetbe. A többség ez után elakad. Akivel nem ez történik, az is csak azért tud átevickélni a túlpartra, mert szerencséje volt.

Vegyük úgy, hogy nem volt szerencséd!

A másik lehetőség az, hogy vázlatot írsz a történethez, és azt sorvezetőként használva, annak mentén haladhatsz a regény megírásakor. Ez azért már többeknek működött, úgyhogy érdemes lehet kipróbálni.