előkészület

1. Legyen mondanivalód a világról. Ahhoz, hogy írj – nemhogy regényt, bármit, legyen az levél, vagy akár egy kétszavas SMS –, kell, hogy legyen mondanivalód. Kell, hogy legyen valami, amit közölni akarsz a világgal, az olvasókkal, azzal a lánnyal, vagy fiúval, vagy bárkivel.
2. Ne várd meg az ihletet, menj elébe. Járj nyitott szemmel a világban, és ha látsz egy izgalmas helyszínt, vagy valamiről vagy valakiről eszedbe jut egy érdekes karakter, vagy egy érdekes történet, amiről azt gondolod, hogy megérné vele foglalkozni; vagy ha van, jön egy gondolatod, amit szívesen átadnál az embereknek valamilyen konkrét műfajban, akkor azt azonnal írd le magadnak pár szóban.

Ki nem ábrándozott még arról, hogy milyen jó lenne, ha szélesebb körben kapna elismerést? Ki nem vágyik arra, hogy érzelmeket váltson ki az emberekből? És ki az, aki nem szeretné, hogy a gondolatai minél több és több emberhez jussanak el?

Nyilván vannak ilyenek is, de a Regényírás pont net olvasói között nem hiszem, hogy sokan lennének.

Persze, olyan világban élünk, ahol a vágyaink többnyire komoly gátakba ütköznek. Minél több mindent szeretnénk elérni, annál nagyobb akadályok tornyosulnak elénk. Egy könyv megírása, mint minden összetett tevékenység, millió problémát vet fel. Ezzel gondolom nem mondtam semmi újat.

A gond csak az, hogy a többi problémát, így vagy úgy, valamilyen szinten, valahogy csak megoldja az ember, mert az élet rákényszeríti, de az írás az valamiért mindig hátramarad a sorban.

Istenem! – kaphat a fejéhez valaki a cím olvastán, és joggal, mert az entomológia azt jelenti, hogy rovartan, és vajon mi a fene köze van annak a művészethez?

A cím szellemes utalás akar lenni a könyvmolyokra, akik élet helyett csak könyveket lapozgatnak; elolvasnak száz könyvet, és írnak belőlük egy százegyediket; kivonulnak az életből, be egy elefántcsonttoronyba, nehogy bármi is megzavarja a nyugalmukat, amely véleményük szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy párttalanok legyenek és tisztán lássák írásuk tárgyát.

De vajon mennyire megalapozott abban bízni, hogy az olvasók végtelenül megbocsátók az írók tévedéseivel szemben?