Ki nem ábrándozott még arról, hogy milyen jó lenne, ha szélesebb körben kapna elismerést? Ki nem vágyik arra, hogy érzelmeket váltson ki az emberekből? És ki az, aki nem szeretné, hogy a gondolatai minél több és több emberhez jussanak el?
Nyilván vannak ilyenek is, de a Regényírás pont net olvasói között nem hiszem, hogy sokan lennének.
Persze, olyan világban élünk, ahol a vágyaink többnyire komoly gátakba ütköznek. Minél több mindent szeretnénk elérni, annál nagyobb akadályok tornyosulnak elénk. Egy könyv megírása, mint minden összetett tevékenység, millió problémát vet fel. Ezzel gondolom nem mondtam semmi újat.
A gond csak az, hogy a többi problémát, így vagy úgy, valamilyen szinten, valahogy csak megoldja az ember, mert az élet rákényszeríti, de az írás az valamiért mindig hátramarad a sorban.
Nincs az a kényszerítő erő, ami átvinne az akadályokon.
Tudod, hogy ez a jelenség az oka annak, hogy sok ismert művésznek – színésznek, festőnek, zenésznek, filmkészítőnek és persze írónak – szintén sikeres művészek voltak a szülei? Sokáig azt gondoltam, hogy ez valamiféle magyar uram-bátyám-úri-mutyi, valamiféle szoftkorrupció, régi szóval élve protekció. Mi más lehetne a mögött, hogy fél-tehetségek, sőt gyakran kifejezetten idegesítő antitalentumok tudnak gyökeret verni egy-egy művészeti szakterületen, sőt, előbb-utóbb a legtöbbjük még viszonylag jó is lesz, vagy legalábbis képesek stabil egzisztenciát kialakítani maguknak?
Aki egy művész mellett nőtt fel, az az anyatejjel szívta magába azt a mentalitást, ami elengedhetetlen ebben a közegben. Annak a szakma folyamatos tanulása olyan természetes, mint egy élsportolónak a napi edzés.
Szemben azzal a civil társával, aki ugyan fontosnak tarja, hogy jó kondícióban legyen, és ezért elvileg hajlandó még áldozatot is vállalni, de ha bármilyen akadályba ütközik, az jó indok arra, hogy szép lassan felhagyjon a testmozgással, és csak akkor kezdjen el újra edzeni, amikor valami külső erő (ellenkező nemű barát vagy barátnő, betegség stb.) erre újra rá nem kényszeríti.
Folyamatosan leküzdeni az írói mesterség buktatóit még a példában említett sportnál is sokkal nehezebb, mert itt még a külső kontrollnak is nagyságrendileg kisebb a szerepe.
Két módja van annak, hogy egy hirtelen elénk tornyosuló akadályt legyőzzük:
- vagy mi ugrunk nagyobbat annál, mint amit eredetileg terveztünk,
- vagy kisebbé tesszük azt a gátat.
Az elsőben – azon kívül, hogy drukkolunk neked – sajnos nem áll módunkban túl sokat segíteni. Ám azzal, hogy csökkentjük előtted az akadály nagyságát, hosszú évekig tartó, fölösleges köröket tudsz megspórolni.
A pályája elején járó író előtt keresztbe fekvő, gyakran áthatolhatatlannak tűnő gátakat tapasztalatlanságnak és mesterségbeli hiányosságnak nevezzük. Évtizedeket lehet eltölteni azzal, hogy ezeket megpróbáljuk úgy leküzdeni, hogy magunk fedezzük fel a regényírás alapjait – időnként letölthetünk a netről néhány tetszetősnek tűnő ingyenes tanácsot, és akár miden évben belevághatunk életünk főművébe, hogy aztán újra és újra felálljunk a padlóról egy-egy kegyetlenül őszinte kritika után.
Ha nem hozod meg a döntést, hogy én ezt a tudást valóban megszerezem, ha nincs benned kellő elszántság, és nem fogadod el azt a tényt, hogy akinek a tudás megszerzése drága, az nem számol a tudatlanság költségeivel, akkor előbb utóbb azon kapod magad, hogy az az írói álom, ami mindig is ott pislákolt benned, egyszer csak kialszik.
Gondold végig, mennyi kudarcélményt, mennyi elvesztegetett időt, és hány fölöslegesen kiszenvedett oldalt spórolsz meg azzal, ha veszed a fáradságot, és befektetsz a saját szakmai fejlődésedbe.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
- 14714 reads
hozzászólások
Kovács F. István
Sziasztok!
péntek - 18:11Sziasztok! Szikár kis írás! Éppen most találtam rá, amikor igyekszem kitalálni, lesz-e, vagy lett-e már író belőlem, így hatvannyolc évesen. Mindenesetre elküldtem két kis irományt a pályázatra, és tegnap belekezdtem a második regényembe. Aszondják, a második a legnehezebb! Hát... meglássuk!
lorant
Hány éves leszek?
csütörtök - 10:38Hány éves leszek?
Azt hiszem - a tizenéves lángolást leszámítva -, a huszas éveimben akartam igazán író lenni, csak éppen sehogyan sem akart összejönni. A saját szakmai fejlődésembe befektetni az időt volt a legnehezebb, hiába tűnik egyszerűnek a "csak napi egy órát foglalkozni vele" marhaság.
Az alapozás sokáig tartott, de megérte. Harmincas éveim közepére sikerült olyan környezetet teremtenem magam köré, ahol a munka és az alvás között létezik élet, és a szabadidőmet nem feltétlenül a sarokba rogyva kell kell töltenem a napi stressz alatt szétlapultan.
Most már ideje lenn befektetnem a szakmai fejlődésembe.
Matt
18 éves korom után szerintem
csütörtök - 19:0618 éves korom után szerintem belekezdek egy regénybe, de a sztorit nem tervezem túl bonyolultra, elsőre jobb lesz egy lazább történetszál, egyértelmű motivációkkal és szerethető karakterekkel.
7 éves korom óta írok, és biztos vagyok benne, hogy ezt akarom csinálni (itt a történetírásra gondolok, nem kifejezetten a regényírásra, mert ahhoz nem elég jónak, kitartónak és elszántnak lenni).
Mondjuk ha a karácsonyi pályázaton a nyertesek között leszek, az biztos dobna a motivációmon csak erre nem látok sok esélyt, a karácsonyi téma pont egy olyan dolog amihez nem nagyon van ötletem. A nyári pályázatra nem írtam semmit, mert az ilyen "mit csináltál a nyáron" dolgoktól már általánosban is herótot kaptam. De ha lesznek később pályázatok amiken több teret lehet kapni, azokat biztos nem hagyom ki.
Csibe
Szia Matt!
szerda - 19:36Szia Matt!
Hóhóóó, hogy mit olvasok én itt tőled? Első körben, hogy 7 éves korod óta írsz. Ez normális, hiszen addigra tanultál meg írni. Aztán, hogy 18 éves korod után fog megjelenni, és már előre elképzeled, hogy nem lesz bonyolult.
Ami nem baj, nem is kell belebonyolódni elsőre nagyon sok szálon, és sok szereplős történetbe. Eddig nagyjából ok. De mis is van utána?
A karácsonyi témakör, és motivációt értem, de azt nem értem, hogy ha, nyersz, ha nem, de legalább te megírtad. Én is írtam, de nem készült el időben, a karácsonyi téma egyáltalán nem zavart. A témakörök szerintem nem zavarnának, maximum előre megszeppennék, és gondolkodnék.
A nyári pályázat nem gond ha kihagytad, de...
Semmi közöm hozzá, de repülne az éved, és egyszer csak azt veszed észre, hogy ezt is elnapoltam, arra nem volt kedvem, herótom volt a témától. S mennyi lehetőség is maradt?
Csak azért írom ezt, mert fiatal vagy, van időd, de ha tudsz írni, akkor írjál, és ne kifogásokat.
Ne hagyjad ki a pályázatokat, figyeld a net-en.
Maszat
Hány éves leszek?
csütörtök - 19:55Hány éves leszek?
Ha olyan szorgalmas lennék mint amilyen kreatív kifogásaim vannak, hogy ma pont miért ne írjak... Hajaj, talán egy két év kellene csak.:)