(A trilógia második része itt olvasható.)
Cikksorozatunk befejező részében elérkeztünk a legfontosabb kérdéshez: milyen az a regény, amiből „a hazai viszonyok között is készülhet később mozi”?
Semmi esetre se egy olyan történet, ahol egy SWAT team lecsap egy terrorista szervezetre, miközben szitává lőnek huszonkilenc Bentley-t, felrobbantanak egy felhőkarcolót, és porral teszik egyenlővé a New York-i Szabadságszobrot. És nem csak azért, mert egy ilyen vállalkozás költségvetése vetekedne egy komolyabb megyeszékhely éves GDP-jével, hanem azért, mert ha egy magyar producer belevágna egy történet megfilmesítésébe, akkor azt csak olyan sztorival tenné, amelyiknek valami köze azért csak van a magyar valósághoz.
Annak, aki nem tudja, hogy nálunk – de egyébként egész Európában – minden film költségének a nagyobb részét az állam fedezi, annak furcsa lehet ez a nagy magyarkodás. Ha egyszer, se az írókat, se az olvasókat nem zavarja, sőt szeretik a nemzetközi történeteket, még azokat is, amelyeknek egyáltalán nincs, vagy csak nagyon kevés magyar vonatkozása van, akkor mi baja van ezzel a producereknek?
Az, hogy soha nem tudnák összeszedni a pénzt rá, ugyanis ha az állam nem támogat egy filmet, akkor az az esetek kilencven kilenc százalékában soha nem készül el. A magyar állam pedig (tök mindegy, hogy ez a támogatás Nemzeti Filmalapon, vagy más kulturális alapítványokon keresztül történik) nem fogja az adófizetők pénzét olyan filmre költeni, aminek nincs köze a magyarokhoz. Lehet ezt a megfontolást kritizálni, de sokkal célravezetőbb, ha megpróbáljuk megérteni: Végül is milyen közösségi érdeket szolgál egy ilyen film támogatása? Kinek jó ez, az alkotókon és a családtagjaikon kívül? A néző semmi pluszt nem kap, hiszen minden héten két három ugyanilyen amerikai film kerül a mozikba.
Az akár ízig-vérig magyar, de több ezer embert megmozgató csatajelenetekkel tarkított történelmi regényekből (pl.: Bán Mór Hunyadi ciklusa) vagy az új univerzumokat teremtő fantasykből (pl.: M.A.G.U.S., avagy a Kalandorok Krónikái) pedig egyértelműen a költségvetési korlátok miatt nem készül mozi. Mindkét műfajt a jelmez, díszlet, ló (az állatok szerepeltetése a legmacerásabb, ennél fogva a legköltségesebb filmkészítési tényező), statiszta- és CGI-igény kaszálja el.
Tehát, ha van olyan célod, hogy a jövőben megfilmesítsék valamelyik regényedet, akkor úgy építsd fel azt a történetet, hogy:
- viszonylag kevés szereplőt igényeljen,
- játszódjon napjainkban,
- lehetőleg ne robbantsanak fel benne túl sok mindent,
- lehessen valós helyszíneken forgatni,
- ne legyenek nélkülözhetetlenek benne az állatszereplők,
- és legyen valami köze Magyarországhoz.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
- 10671 reads
hozzászólások
Kovács F. István
Hát bizony ráébredtem - már a
szerda - 16:45Hát bizony ráébredtem - már a trilógia előző két részének olvasása során (ez a harmadik meg csak még jobban felrázott) -, hogy az én első regényemből "mission impossible" mozit csinálni. Pedig szegény olvasóim közül jó páran felvetették ezt a gondolatot - mondván "merhogy oly' filmszerű". Mindegy na! Pofátlanság is lenne állami pénzekre ácsingózni, amikor már magát a könyvet is NKA-pénzből csinálták. Ha sorra veszem az Ákos által pontokba szedett kritériumokat, azok közül csak egynek felel meg, mégpedig az utolsónak. A történet fő kerete ugyanis a II. Magyar Hadsereg doni katasztrófája. Sok szereplős? Naná! Napjainkban játszódik? Nemá! Robbantanak-e? De még mennyire! Valós helyszínek? Az akkori Szovjetunió (Ukrajna!!! Szibéria, stb)! Állatszereplők? A főhős lova kulcsszerepet tölt be (tényleg)! Hát... Magyarországhoz van némi köze (nemcsak a lónak)...
No, mindegy. Ahogy eddig nem törekedtem filmet írni, ezen túl is beérem "sima" prózai dolgokkal - ámbátor vérző szívvel, mert a jó filmeket szeretem (hihihi).
Mindenesetre azt köszönöm, hogy immár nem lebegek az ábrándok rózsaszín tengerében, hanem két lábbal ismét a földön állok. A jó öreg Magyar Anyaföldön! :-)
Csibe
Sziasztok!
szerda - 23:16Sziasztok!
Kedves István!
Már előre mosolygok, azon amit fogok írni, és azon is, hogy a napokban néztem Rólad egy videót, és már hónapok óta itt váltottunk egy-két sor is. S akkor is már valami előérzetem volt, hogy Te bizony tudsz rendesen írni, és meg is találtad azt amit tudsz. Írtál a lányaidról is, meg, hogy nagyon vicces, hogy mindent egyszerre szeretnék megírni, oldani. Közben meg telt az idő, és az itteni beszélgetések elmaradtak. De valami nem maradt el. Az írás. Nálam sem, de.. de én nem regénykét, és nem is írtam novellát sem, pedig kéne, és lenne is hozzá a fejembe anyag, de most ott tartok, hogy nem tudok olyan gyorsan gépelni, pedig ez nagyon megy, hogy ezt leírjam, aztán majd átdolgoznám. Mivel képek jelennek meg a fejemben, amikor jön a "fejlövés", és ez mind jó is lenne, de nem tudja a kezem követni. Nos majd kitalálok valamit. Esetleg megkérem az őrangyalomat, lassístsa az adást.
Ahogy látom lesz bemutatója a könyvednek, és ennek nagyon örülök. Pont a szülinapomon lesz. Csak ennyit írok, és tudni fogod ki is vagyok. :)
Az én figyelmemet teljesen elkerülte ez a dolog, hogy a facebook-on már ha nem is vagyunk ismerősök, de jónáhány like-ot elnyomtunk egymás posztjára. S most az imént pattant be a fejembe. Hogy lehettem ennyire figyelmetlen? Nem is értem.
Nem fogom szerintem kibírni, és be foglak jelölni. Vagy esetleg egy kis hülye játék. Tudod, hogy ki lehetek?
Csibe
Kovács F. István
Szia Csibe!
csütörtök - 10:35Szia Csibe!
De bizony ismerősök vagyunk a "fácsén"! Már kb. fél éve. Mostan meg is néztem magam az ismerőseid között. Nem akarok tolakodónak látszani, de megadhatom az emilem: kovacs.istvan8700@upcmail.hu
Esetleg cserélgethetünk írásokat... De mondom: nem akarok tolakodó lenni!
Kovács F. István
Ja? Még az írással
csütörtök - 11:01Ja? Még az írással kapcsolatban csak annyit, ha az "agymenés" sebességét nem bírják követni az ujjaid, próbálkozz kézírással. Egyébként én örülnék annak, ha csak ilyen gondjaim lennének :). Amúgy meg írj le mindent, ahogy jön, aztán majd "kidajkálgatod" a végső formát. Szerintem ez általános módszer, s talán volt is róla szó az Ákos leveleiben.
Matt
Nem igazán értek egyet a
csütörtök - 15:48Nem igazán értek egyet a cikkel. Való igaz, hogy ha Magyarországon filmet akar valaki forgatni akkor rengeteg kompromisszumot meg kell kötni. A pénz megszerzése a legnehezebb, mert a producerek meggyőzése, hogy adjanak egy rakás pénzt egy filmre, ami szted sikeres lesz édeskevés. Ennél sokkal több kell. Az ember akkor szerencsés ha talál egy jóízlésű producert, aki nem azért ad pénzt a filmre hogy minél nagyobb bevétel jöjjön a filmből, hanem hogy megvalósulhasson a film és hogy minőségi és sikeres legyen. Ilyen viszont nem hiszem hogy nagyon van, így marad a Filmalap, magánköltség stb.
A 6 érv amit a cikk végén felsoroltál szerintem nem túl helytállóak.
A Liza, a rókatündér tavalyi film az egyik kedvencem lett, és nem a napjainkban játszódik.
Az Argo 2 nemrég jött ki, rengetegen megnézték és tele van robbanással.
Azt hogy az állatok szerepeltetése a legkomplikáltabb, hát nem tudom... A Fehér Isten című 2 évvel ezelőtti magyar filmben a kutyák töltötték ki a legtöbb szerepet.
A CGI-ba a magyarok nagyon profik, de ebbe nem mennék bele. Most készül egy magyar animációs film aminek a látványa.... itt az előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=IRaN0ks3Vt0
Persze jó volt a cikk most is, és nekem még tizedannyi tapasztalatom sincs ebben a dologban, mint Ákosnak, de szerintem korántsem olyan lehetetlen egy nagyobb költségvetésű film létrehozása Magyarországon, ahogy azt a többség gondolja. Csak akarni kéne.
Toma
Tisztelt Matt!
vasárnap - 17:34Tisztelt Matt!
Egy tényleg nagy volumenű, profi film készítése több tíz, adott esetben száz millió dollár. A Gyűrűk ura például 93 millió dollár volt. És ez nem volt drága(!)
A trilógia pedig majd 750 millió dollárba került. Helyszínekkel, állatokkal, csatajelenetekkel, CGI-al, sztárokkal.
Ha "csak" akciósabb filmet szeretnél, a Mission Impossible költségvetése pl. 140 millió dollár, az Iron Man 200millió, de még a látványügyileg nem túl elrugaszkodott Wall Street farkasa is 100millió dollár volt.
Ezt most csak a költségvetés elképesztő összegeinek érzékeltetése miatt írtam.
Kinek van ennyi pénze egy filmre, és akinek még csak a bevétel sem szempont?
Még ha ezen filmek költségének a negyed vesszük a saját filmünkhöz, az is horribilis összeg.
Ennek tudatában szerintem érdemes újragondolni ezt a "korántsem olyan lehetetlen"-dolgot.
A Hídember című átkos "nagymagyarfilm" 2,2milliárd forintba került. Csak megjegyzésként írom, hogy ráadásul még jó sem lett...
Szóval ha filmet szeretnél, írj angolul, és próbálkozz Hollywoodban, de esélyesebb ha Svédországban, Norvégiában, Dániában próbálkozol. Ők nagyon rámentek a filmezésre, és jól is csinálják, ráadásul nem riadnak vissza a szokatlan dolgoktól sem.