Attól függ, hogy honnan nézzük. Párkapcsolati szempontból talán (maradjunk annyiban, hogy ízlés dolga), szakmai szempontból viszont, nem igazán.
Egy naiv író jó úton tart afelé, hogy „minden” üzletember, „minden” szerkesztő, „minden” producer, „minden” kiadó, „minden” megrendelő becsapja, átvágja, meglopja, kicsesszen vele… stb., stb.
És még csak nem is ez a legrosszabb, ami várhat rá.
Sokkal nagyobb gáz, hogy nagy valószínűség szerint, 35-40 éves korára tele lesz keserűséggel. Az lesz a véleménye az emberekről – de a döntéshozó pozícióban lévő nagykutyákról mindenképp –, hogy kétszínű, hozzá nem értő, egoista disznók. Soha nem fogja megtudni, hogy az a vágyott karrier, amit nem futott be, a tehetsége, vagy a szorgalma hiányának, esetleg az egész irodalmi, kiadói és produceri rendszer szemétségének tudható-e be.
Nem, barátom!
Nem mindenki szemét! Csak néhányan azok, de Te, amíg naiv maradsz, mindenképp ilyen alakokkal fogsz találkozni.
Tudod, miért?
Egyszerűen azért fogsz lépten-nyomon beléjük botlani, mert ezek a piócák száz kilométerről kiszagolják, hogy hozzád képest egy háromhetes bernáthegyi kölyök is dörzsölt biztosítási ügynöknek látszik, hogy úgy tudnak megvezetni, ahogy nem szégyellik.
De maradjunk a viszonylag korrekt döntéshozóknál.
A Te műalkotásod, a Te gyereked, a Te üzeneted, a Te életed. Amíg nem futottál be, amíg nincs egy stabil rajongótáborod, addig istenigazából csak téged érdekel, hogy mi lesz regényed a sorsa. Az ettől eltérő eseteket a lottóötös kategóriába kell sorolni. És tudod, mit mondanak arról az emberről, aki már csak a lottóötösben bízik…?
A sikereidért aggódni, azért mindent megtenni, a Te érdekeidet a sajátja elé helyezni, az anyád, az apád, a szerelmed (nem a mezei szeretőd, a nagybetűs szerelmed) dolga. Ennyi. Ezt még a barátoktól se várhatjuk el. Az, hogy a jó emberek örülnek a másik sikerének, még nem jelenti azt, hogy előbbre helyezik a sajátjukénál.
Cinikus vagyok? Negatív? Életunt? Ellenkezőleg. Nem szeretném, hogy Te azzá válj. Nem szeretném, ha azt gondolnád, hogy a világ önző, meg hogy „az ember embernek farkasa” és egyéb, ilyen – szinte törvényszerűen felbukkanó – marhaságok fészkelnék be a fejedbe magukat egy-egy igazságtalan pofon után.
Egy regény megfilmesítési lehetőségeit azért érdekes a naivitás szempontjából megvizsgálni, mert ott még élesebben jelentkezik az a kérdés, hogy egy projektben kinek, mi az érdeke.
A filmproducer filmet akar csinálni. Te pedig a saját regényedet szeretnéd a vásznon látni. Ő – már ha valódi, kompetens producerről beszélünk – mindenképp fog filmet készíteni, de Te csak akkor, ha a Te sztoridat választja, amihez be kell előzni jó pár filmtervet. Olyan filmesek, rendezők, forgatókönyvírók tervét, akik nálad otthonosabban mozognak, több kommunikációs lehetőséggel rendelkeznek abban a világban.
Lehet, hogy a te regényedből jobb film készülne, mint a konkurenciáid történeteiből, de ezt a producerek még nem tudják, és csak akkor leszel képes beelőzni a versenytársakat, ha valami olyan pluszt tudsz adni, ami nekik nincs.
Ez a plusz csak és kizárólag a regényed sikere lehet. Ha sikeres szerző vagy, akkor egy kisebb vagyonnal ér fel a regényed jogdíja, és akkor üzletet(!) kötnek veled. Mindezt azért, hogy könnyebben tudjanak pénzt tarhálni a projektre. Ám ha az egy nehezen leforgatható történet, akkor az a bizonyos vagyoni értéked az ő számukra nem lesz egy kívánatos termék, nem lesz egy könnyen megvásárolható termék. Egyszerűen ki fogja ütni a sikered előnyét a megvalósíthatóság nehézsége. És akkor marad az eredeti állapot: a rendező álma, vagy a producer álma…
Nincs ebben semmi gonoszság, vagy önzőség. Te is a saját álmodat akarod megvalósítani, ők is ugyanígy vannak ezzel.
Más álmába akkor fogják beletenni az életük egy részét, ha azzal egy előre nem kalkulált előnyhöz jutnak. Ez az előny nem lehet más, mint a viszonylag könnyen összehozható siker, amit nem üt ki semmilyen extra nehézség, extra bonyodalom.
Ha ezzel a nézőponttal viszonyulsz a nagykutyához – legyen az kiadó, producer, szerkesztő, sztárrendező, vagy bárki –, akkor ki tudod ismerni, és el tudod érni, hogy együttműködjön veled.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
- 5532 reads
hozzászólások
Black
Sziasztok!
szerda - 10:40Sziasztok!
A nevem Csaba, és 18 éves korom óta dolgozok egy regényvilágon, amelynek a főtörténete kétszer is újra lett dolgozva. A második verzióval értem el végre azt a formát, amely eladható, amelynek talán még lehet rajongótábora is, és amely miatt talán a filmesek is nyugodtan megkereshetnének.
A helyzet viszont az, hogy a történetem - melyből trilógia lett - még nem ismert. Nagy és kis kiadókat egyaránt megkerestem vele, de nem kaptam tőlük választ, jelenleg a Könyvmolyképző Kiadó pályázatára jelentkeztem a trilógiám előzménytörténetével, mert ugyebár az a legelső időrendben. :)
De ha egyszer egy producer elé kerülne mindaz, amit csinálok, valószínűleg ugyanazt gondolná róla, amit én: hogy csak a trilógiám első része megvalósítható. A másik kettő már nem (jövőbeli Föld, űrhajók, földönkívüli páncélruhák és fegyverek, emberek tízezreivel megtöltött Népstadion, és így tovább).
Mégis beérném ennyivel. :) Én regényeket szeretek és szeretnék még írni erről, a látványos mozgóképes megvalósítástól pedig - lássuk be - még messze van a hazai filmipar.
Talán 15-20 év múlva már nálunk is lesznek olyan stúdiók, mint Hollywood-ban. ;)