Mindig kiveri nálam a biztosítékot, amikor visszahallom egy fiatal írótól, aki valamilyen mesterhez fordult tanácsért, hogy az azt mondta neki: „Írj, írj és írj, és ha elég kitartó vagy, majd valamikor kialakul a stílusod.”
Persze! Kialakul. Állítólag a gyakorlástól.
De honnan tudja, hogy mit gyakoroljon?
Szóval, vagy igen, vagy nem.
Tényleg arra kellene feltennie az életét minden kezdő írónak, hogy rájön-e magától dolgokra, vagy sem?
Ismered a viccet az apáról, aki úgy tanítja úszni a gyerekeit, hogy 8 éves korukban bedobja őket a folyóba, és kintről hangosan drukkol nekik:
– Ússzál, vazze’!
– Ússzál, vazze’!
– … Á!!! Vazze. (legyint)
Ha sok a kölök, valamelyik csak túléli.
Ha az írásra vetítjük ezt a hasonlatot, akkor mondhatnánk, hogy ott tényleg nincs ezzel semmi baj: nem lehet minden emberből tollforgató. Legyen csak az, aki képes volt élve átevickélni a túlsó partra.
Mondhatnánk, és sokan így is gondolják. Kiváló szelekció! Mindenki, aki volt olyan vakmerő, hogy írásra adta a fejét, az pötyögjön a klaviatúrán orrvérzésig, és a legkitartóbbak, akik még valamiféle rejtélyes módon fejlődni is tudnak, azok megérdemlik, hogy profi szerzőkké váljanak.
A kérdés csak az, hogy valóban a legtehetségesebbek tudnak-e maguktól átevickélni a túlpartra? Végül is… Akinek a legnagyobb a tehetsége ahhoz, hogy akkor is életben maradjon, mikor a hullámok rendre képen törlik, és akkor is nyomul előre, amikor szétrobban a tüdeje, és képes belekapaszkodni bármibe, ami megmentheti, pedig már nem érzi a végtagjait… Na, az majd…! Hát, igen, mondhatnánk, hogy ilyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy átérj a túlsó partra.
Mondhatnánk, és mondják is sokan, pedig akinek van tapasztalata arról, hogy mit jelent átúszni egy komolyabb, örvényekkel teli folyón, az tudja jól: úszástudás nélkül ott nem lehet túlélni (gyakran még azzal se). Csak akkor, ha óriási mákja van az embernek. Hallottunk már példát arról, hogy valaki kiesett egy repülőgépből és pár bordarepedéssel és zúzódással megúszta a zuhanást. Mégse mondjuk rá, hogy ő egy tehetséges ejtőernyő nélküli szabadugró.
Kérdés, hogy Egerszegi Kriszta, Darnyi Tamás, vagy Hosszú Katinka felszínen maradt volna-e ez után az Ússzál, vazze’ a módszer után.
Vagy igen, vagy nem. Egy kisebb, inkább patakra hajazó folyóban talán. A Volgában vagy a Níluson biztos nem.
Ha nem tanulod meg, legalább azon a szinten az írás alapjait, hogy képes legyél kipróbálni magad, akkor sosem tudod meg, menyire vagy tehetséges.
Ez persze önmagában nem baj, tényleg nem kell mindenkiből írónak lenni. Csak akkor fogod majd bánni – és persze nem most, majd csak évek múlva –, hogy benned ragadt ez a nagy TALÁN, ha a „Vajon tehetséges vagyok?” kérdés már eddig is felmerült benned.
Mert az ilyesmi, ha nem kapsz rá egyértelmű választ, nem múlik el nyom nélkül.
Úgyhogy én is csak azt tudom tanácsolni, hogy Ússzál vazze’, csak először ne a Mississippi közepén, hanem egy gyakorló medencében, és ne pillangóval kezdj, hanem siklással, vagy ha az is kényelmetlen, akkor először szokd meg, hogy behajtod a fejed a víz alá.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
- 22448 reads
hozzászólások
pipec
Nem lehet vitatkozni a cikkel
szerda - 19:08Nem lehet vitatkozni a cikkel, a gyakorlás, a tesztpálya fontos lehet. Valójában mindenki gyakorol és tanul, pusztán azzal, hogy olvas. Az írásra az idő talán akkor jön el, ha a szerző képes felismerni, hogy nincs szüksége senki tanácsára sem.
Aki tanácsokra vár, az elveszett, mielőtt elkezdte volna.
A "mester tanácsa" csak egy legenda. Rég befutott írók hazudoznak össze mindenfélét, hogy miként volt az ő ügyük harminc-negyven éve. Ugyan már.
Magyarországon mindez még keményebb. Ha nem vagy rokona, barátja, beajánlott ismerőse a belső körnek, akkor nyugodtan kezdheted a megőrülést.
Addig senki nem fogja az írásodnak a címét sem elolvasni, amíg nem szerepeltél a tévében, valamelyik alpári műsorban. Ez a belépő, nem a bölcsészdiploma.
Gyula
Valóban, a gyakorlás fontos.
csütörtök - 10:07Valóban, a gyakorlás fontos. Azzal viszont vitatkoznék, hogy "Az írásra az idő talán akkor jön el, ha a szerző képes felismerni, hogy nincs szüksége senki tanácsára sem." Szerintem az írásra akkor jön el az idő, amikor belülről feszít valami, és leülök szavakba önteni. Ekkor még bizony szükségem van rengeteg tanácsra, de miért várnék addig, amíg mindent megtanulok?
Nagyon is megalapozott az a jótanács a befutott íróktól, hogy "írj, írj és írj!". Ugyanis sokan csak szeretnének írni, tervezik, hogy majd elkezdik, papírra vetnek egy novellát, és azt hiszik, hogy máris írók. Ha nem ír az ember rengeteget, akkor nem fog fejlődni, hiába tanul és olvas. És csak ekkor jön be a képbe, hogy mit írjunk, mit gyakoroljunk, milyen mélyre merészkedjünk.
A befutott írók tanácsaiból azt kell megfogadni, ami a számunkra üzenet, és elfelejteni, ami csak náluk vált be. Van, aki teljesen más írói gyakorlattal fog jó könyveket produkálni. Viszont attól még nem biztos, hogy hazudoznak, csak elmondják, ők hogyan csinálták. Nem kell ahhoz ragaszkodni.
Ma már Magyarországon sem kell celebnek lenni ahhoz, hogy könyve jelenjen meg az embernek - és olvassák is. Azok, akik szeretnek olvasni, nem a tévéből szerzik az ötleteket olvasnivalóra, hanem a barátok ajánlásából, az olyan oldalakról, mint a moly.hu vagy uram bocsá' a Facebook. Egy jó könyv híre elterjed, nem kell hozzá tévés interjú.
pipec
Gyulának: Azt írod: "A
csütörtök - 14:16Gyulának: Azt írod: "A befutott írók tanácsaiból azt kell megfogadni, ami a számunkra üzenet, és elfelejteni, ami csak náluk vált be."
No, hát pont ezt a kettőt nem tudod szétválasztani, ha tanácsra vársz. Ez csak akkor fog menni, ha a saját fejed után mész. Akkor meg már minek?. Ahogy írtam, az élet tanulás, akár akarod, akár nem. Tanáccsal vagy anélkül is.
Az utolsó bekezdésed teljes képtelenség vagy félreértése annak, amit írtam. Könyve persze bárkinek megjelenhet, ha kifizeti. De ha nem a szerző fizet, akkor az van,a mit írtam. Szóba sem állnak vele. Irodalom esetén a belső kör támogatása kell, ami születési előjog. Bulvár esetén pedig ismertség.
A "jó könyv híre magától elterjed" a legveszélyesebb butaság, amit rendre hajtogatnak azok, akik folyamatosan keresztbe tesznek mindenkinek, akinek csak tudnak. Ezzel a szöveggel veszik rá a naiv szerzőket, hogy fizessenek a megjelenésért.
Vajon miért ölnek pénz még az ismert szerzők reklámozásába is? Fizetett cikkek, hirdetések, plakátok jelennek folyamatosan. Szerinted ez csak véletlen?
Én csak az javaslom, írjon mindenki rendületlenül és ne aggódjon a szabályok miatt. És ne hagyja magát megvezetni a kiadóktól.
Ellisabetl
Egyetértek a cikkel.
szerda - 20:32Egyetértek a cikkel.
Először bíznunk kell magunkba és kisebb dolgokba kell belekezdenünk, és minél több vereset vagy novellát írunk, annál jobban elfogjuk hinni, hogy képesek vagyunk megírni egy könyvet akkor is ha közben kudarcba ütközünk.
Gyula
Bár egyetértek azzal, hogy
csütörtök - 09:53Bár egyetértek azzal, hogy nem feltétlenül elég csak írni és írni, nem igazán vágom, milyen konkrét tanácsot ad a cikk.
pipec
Pár hónapja olvastam egy
csütörtök - 15:09Pár hónapja olvastam egy cikket, amely idézte egy amerikai nő levelét egy szerkesztőséghez. A nő levélben, mint pályakezdő író, kemény feltételeket szabott a szerkesztőségnek cserébe az olvasási jogért, valamint leszögezte, hogy nem adja meg regényének tartalmi összefoglalóját sem, hiszen lehet, hogy ellopja a kiadó. Írt inkább egy negyvenoldalas esszét a könyvről, de ügyelt rá, hogy abból se lehessen megtudni semmit a regényről.
Szóval ez egy érdekes levél volt, el is tettem magamnak a linket, de most mégsem találom. A neten is hiába keresgélek utána.
Ha valaki tud az ügyről és megvan neki a levél eredetije, akár angolul, akár magyarul, kérem segítsen. Írja meg.
Köszönöm.
Csibe
Hali, akkor most azzal
péntek - 03:52Hali, akkor most azzal kezdeném, hogy a cikkből bemásolok ide egy pici részletet.
"Ha nem tanulod meg, legalább azon a szinten az írás alapjait, hogy képes legyél kipróbálni magad, akkor sosem tudod meg, menyire vagy tehetséges."
Nagyon jó a cikk, osztom az előttem szólókat, illetve írókat. Nos de amit ide beillesztettem ahhoz lenne pár gondolatom.
1 ,Ha nem tanulod meg legalább az írás alapjait....
Most itt mire gondosz, arra amikor a gyerek elmegy és megtanul írni az iskolában, vagy sokkal komolyabbra?
Hogy képes legyél kipróbálni magad...?
Próbálni? Azt kell, az biztos.
No de hol?
Mikor?
Mit is írjak?
Ahogy olvastam a kommenteket, itt bizony elég jó tollforgatók vannak, és még a közelükbe se kerülhetek, de nem is boztos, hogy ez itt a lényeg. Hanem az, hogy aki mer az nyer!
Megéltem már egy-két nyarat, és tavaszt, felneveltem két gyereket, és jártam iskolába, bár sokszot inkább a társaság kedvéért. A sport sokkal jobban érdekelt. (kézilabda).
Nos azt valósnak tartom, hogy írni meg kell tanulni! Az iskolában.
Aztán jönnek az évek, és a suli, és sokminden ami hatással van Rád. Ja és az olvasás az elengedhetetlen.
Akkor most itt térnék ki arra, hogy "a befutott írók tanácsai". Na én ezzel nem találkoztam.
Viszont vannak átvitt értelemben. Mivel azok a könyvek, regények, cikkek amit Te elolvasol az csiszol Tégeg, mint egy kis gyémántot. Aztán vagy szépen fogsz ragyogni, és kapsz karátot is, vagy továbbra is olvasol, és egyszer ha eljutottál arra a pontra akkor értél be.
Bátorság, és késztetés mindenképpen szükséges hozzá.
Ja és nem szabad normálisnak lenni. Az kizárt, hogy aki tud írni az normális legyen.
Megélni belőle?
Ezt miért is írtátok?
Felejtd el!
Ne azért írj, hogy ebből éj meg!
Írj azért mert örömet okoz számodra, és kikapcsol.
Majd jó lesz valamikor valamire.
Azt írd amit könnyen írsz.
Nehogy már ött ülj órákat a géped mellett, és azon gondolkodsz, hogy most mit is írjak. Neeeeeeeeeeee!
Saját tapasztalat, nekem se ment.
Aztán amikor eljön az idő, akkor menni is fog.
Ha nem is az árral úsztam, de egy olyan élethelyzetbe kerültem, hogy írnom kellett, mert úgy éreztem ez megnyugtat. Csak azt nem tudtam mit írjak. Akkor kezdtem el böngészni a net-et, és nézegetni a dolgokat,hogy miként is lehet ebből megélni (felejtd el), s közben sok jó infohoz jutottam.
S a pici ördögangyal az ott motoszkált a fejemben.
Csináld azt ami könnyen meg!
Ezen gondolkodva, jutott eszembe a mese. Aztán rákerestem, megtaláltam a facebook-on az én mesém pályázatot, majd a Szitakotőt is, de az kiköpött magából, a mesémet nyomtatva elküldtem, aztán a franc se tudja felhasználják-e vagy sem. De én azonnal el is küldtem az én mesémnek.
Amúgy pedig véletlenek nincsenek, ha anyagi hasznom nem is, de lelki hasznom, és sok-sok új ismerős, és kezdődő barátságok, és tanulás az életről, halálról, bölcs dolgoról azt hozta magával ez az egész eszement dolog, hogy kényszerem van a közlésre.
Akinek kényszere van beszélgetésben, annak kényszere van abban is, hogy leírja.
Akkor én így jártam, nem haltam bele amikor a munkám megszűnt és a pasim elhagyott. Fél évig ugyan nagyon szenvedtem, de közben jött egy másik munka, és párhuzamba meg az ötlet, és neki is lódult a dolog.
Most ott tartok, hogy a botcsinálta meséimet egy alapítvány kiadja korlátozott (nagyon korlátozott) példányban, és Karácsonykor a hátrányos helyzetű családokhoz elkészített ajándékcsomagban még ez is bele fog kerülni, Ja és én is megyek mint a könyv szerzője.
Hu ezen majdnem felröhögtem amikor ezt meghallottam, hogy én a könyv szerzője. Hihetetlen.
De igen is megtörténik, és mondhatjátok bolond vagyok, de én elképzeltem a könyvem borítóját mikor éppen álomra hajtottam a fejemet, és bejött.
Meg azért is bolodn, mert ingyen és..? S akkor mi van? Egyszer majd fogok kapni érte valamit, most Karácsonykor csillogó gyermekszemeket, és könybelábadt szülők szemeit, és HÁLÁT. Mert Ők azt gondolják, hogy én gazdag vagyok.
Igen én az vagyok, de kuva kevés pénzem van!
Szarom le. A pénz a legkevesebb.
JÉzusnak sem volt pénze, s mégis Király volt.
Na ennyit mára, ha letiltotok, kiköptök magatok közül az majd kiderül, ha meg nem akkor véget ért a mese mára zár Csibe mesetára. Eljövök ég hozzátok. Viszont látásra kispajtások. Na erre varjatok gombot.
Hali mindenkinek, és szép napot!
Csibe anyátok
Kovács F. István
Mese nincs, úszni kell!
kedd - 16:13Mese nincs, úszni kell! Egyetértek a cikkel. Csupán ma regisztráltam az oldalon, és miután "legelésztem" a témák között, abszolút káosz van a fejemben. Először is: nem tudom, baromi szerencsém van-e, vagy tényleg jól indultam? Az a helyzet, hogy nagyjából egy év alatt elkövettem egy négyszáz oldalas kéziratot, melyből tavaly novemberre regény lett! A kiadóm (nem neves, nem nagy, viszont ügyes) megpályázta a kéziratot, és nyertünk! A NKA támogatásával ezer példány került kinyomtatásra (ennyire is szerződtünk), jelenleg két könyvbemutatón vagyok túl (saját szervezés), a közvetlen olvasói visszajelzések prímák. Pénzt csak az általam 40%-os kedvezménnyel megvásárolt példányokért adtam ki, egyéb költségem nem volt. Viszont a szerződésben van egy olyan tétel, melynek "szerzői jogdíj" a neve. Nem leszek ettől gazdag. "Gazdag" attól vagyok, hogy tudom: ÉRTÉKET TEREMTETTEM! Számomra ez a legfontosabb. Megtanultam, hogy "tudok úszni"! Természetesen, a marketinggel kapcsolatos kérdések/kihívások komolyan foglalkoztatnak, mert hiába van ott hetven könyvesboltban és négy-öt portálon a regény, nem érzem a "húzását". Azon gondolkodom, talán szerencsés lenne, ha itt nálunk is különváltan működnének a kiadók és lennének mellettük könyvügynökségek. Kíváncsi lennék, mit szóltok hozzá? Természetesen lenne még mondanivalóm, de így elsőre nem szeretnék nagyon nyomulni. A Szecső által küldött leckéket nagyon élvezem, sok visszaigazolást, segítséget kaptam általuk. Mindenkinek bőséges alkotóerőt, sok sikert kívánok! ÚSSZATOK! :)
Csibe
Üdvözlet az "ÁRAMLATBAN"
szerda - 04:25Üdvözlet az "ÁRAMLATBAN" Kovács F. István,(tövábbiakban Isti)
nagyon örülök, hogy regiztél. Annak is, hogy beleolvastam az irkádba. Gratulálok a könyvhöz, és amit írtál.
" Nem leszek ettől gazdag. "Gazdag" attól vagyok, hogy tudom: ÉRTÉKET TEREMTETTEM! Számomra ez a legfontosabb. Megtanultam, hogy "tudok úszni"! "
Ez az ami engem is mozgat. Az írók, költők, festők régen sem abból éltek meg, némi kivétellel. Egyszer elkaptam a tv-ben egy műsort Csukás István egy bábszínházban dolgozott, és mivel írni szeretett volna, de cenzúra volt, de meg is kellett élni azért jött a s Süsü a Sárkány.
Szerintem ez egy nagyon lényeges momentum, és sorsfordulat, mert gondold el, hogy számos gyerek ezen nőtt fel,(az enyémek is), és még fog is. S ez az igazi nagyság. Amit írtál ÉRTÉKET TEREMTENI.
Csukás Istvánnak már megvan.
.
A kiadód? Most akkor miről is beszélünk? Érted a kiadó? (Na jó, Érted valamit tett, most, szerencse is kell hozzá.) Jókor voltál jó időben, és helyen. Ja és gondolom nem rossz amit írtál. (utána nézek ám.) :)
Nekem is szerencsém volt, pici mesefüzet egy "véletlen" folytán kb. negyed óra leforgása alatt már gépen volt, szerkesztve. Alapítvány, Karácsony, hátrányos helyzetű gyerkőcöknek. De nyomtatva. Ahogy megálmodtam.
Jó lenne. A könyvügynökség az egy Isteni gondolat, mert szükség van rá.
Egyáltalán szükség van arra, hogy a rotható társadalmunk, s a benne élő gyerekek, fiatalok valami kézzelfoghatü ÉRTÉKET kaphassanak.
A SIKER az számomra, hogy egyáltalán eljutottam ide. S mindezt nem egész egy év alatt. B. Fór Andrea (hogy akkor már ne legyek teljesen anonim).
A Csibe névről majd máskor. Az egy külön történet.
ÚSZOM AZ "ÁRRAL"!
Kovács F. István
Szia Csibe!
csütörtök - 15:36Szia Csibe!
Szeretem ezt a becenevet, így szólítom a lányomat, meg az unokáimat :). Köszönöm, hogy megszólítottál, eddig vacakoltam a belépéssel... Gratulálok a mesélőkédhez, meg a szerencsédhez. Csak így tovább! Persze, ráncos az ember homloka, amikor a kiadás nehézségeire gondol, előbb-utóbb ezzel mind szembesülünk. Akkor már legyen inkább előbb! Egyébként, a sportban az a szólás járja, hogy szerencséje csak jó játékosnak lehet. Szerintem ez helytálló az élet más területein is. De nem akarok filozofálgatni, inkább megdicsérem az újabb cikket, és ezt az egész törekvést, melyet a Szecsőnek és alkotótársainak köszönhetünk.Valaki azt mondta, amikor kézbe vette a regényemet "neked már van mire szerénynek lenned". A leckéket, és az itteni útmutató cikkeket látva érzem csak igazán át, mennyire szükség van az alázatra és a szerénységre! Legalább annyira, mint a HIT-re, s az abból fakadó szorgalomra és kitartásra! Szóval, igen: fejeket a víz alá! Bármi történik is, megfulladni csak nem fogunk! :))))
Csibe
Szia Isti,
szerda - 03:31Szia Isti,
köszönöm a válaszod, megtisztelő Tőled, nem is kaptam egy pillnatra levegőt ahogy megláttam, hogy Te, és pont Te megszólítottál.
Így utólag azt sem tudom, hogy vettem a bátorságot, hogy írjak Neked, de gondolom akkor is CSIPOGNI volt kedvem mind a CSibéknek.
Lányok? Mindannyian?
Na ez a Nagyság, és ez az ALÁZAT, hogy egy többkönyves író ír nekem.
Amiért külön köszönet, mert egyrészről a kommentedből tanulok, másrésztől pedig egy LÉLEK símogatás is van benne.
Jól van GYERMEKEM " Ússzál vaze! A Szecső is megmondta! :-)
Hiszem, hogy véletlenek nincsenek, a mesélőkém eddig is volt, csak bátorságom nem. Mi is kellett ehhez?
HIT, REMÉNY, ELTÖKÉLTSÉG, na és A SZECSŐ!
Melőtt kipattant a fejemből ez az egész dolog, akkor keresgéltem a Net-en, mert hol máshol, nem a könyvtárba mentem el. :) (Oda olvasni járunk, sajnos egyre kevesebbet)
Így találtam meg a fentiekben említett úriembert (A MI SZECSŐNKET), és jelentkeztem a kurzusára. Ami egy picit megrekedt. A számítástechnika megviccelte, és elmaradtak a levelek. :(
Ja de az én fejem az tovább kattogott, mert nem tudtam nyugodni.
S addig kattogtam amíg rájöttem, hogy többezer este meséltem én a gyerkőceimnek villanyoltás után fejből. Akkor írjuk le! De csak magamnak? kérdezi a kis kezdő 53 éves "meseíró néni".
A pályázatok azok jól jöttek, mert ezt lovagoltam meg. Küldtem a mesét, büntetlenül, és nagy elvárások nincsenek az Én mesém-nél. Ez egy tök jó ötlet. Fantasztikus volt látni az első mesém másnap a Kriszta már tette is fel a mesémet, s ott volt a nevem!
A szívem sebesebben dobogott, de olyan boldog voltam mintha megnyertem volna a LOTTO telitalálatot.
S ez adott egy löketet, és írtam a következő mesét ahogy persze kipattant a fejemből. Semmiképpen nem erőltettem, mert azt nem szabad. De a SORS az úgy hozta, hogy nem is kellett. Kiköptem magamból a meséket, rajta a gépemen. Weboldalt is csináltam párhuzamba. Szóval nem nyomtam kispályásan, mivel még nem is csináltam weboldalt. De mégis megvan! :-))
S találtam egy varázslat fotót, és azt álmodtam meg a kezdőoldalnak.
Minden áldott nap amikor lefeküdtem aludni, azt láttam.
Láttam a mesefüzetemet! VONZÁS TÖRVÉNYE). Szeritnem nem tudatosan, hanem tudatalattiba csináltam, mert ez a fotó olyan melegséggel, és szeretettel töltött el, hogy azt éreztem, hogy a gyerekeknek is hasonló érzései lesznek ha meglátják. (Hülye érzelgő tudok ám lenni)
S akkor a SORS úgy hozta, hogy meglett mesefüzet! S amikor meglett, akkor először örültem, aztán büszke voltam, majd csak álltam a szobámba, és néztem a saját mesefüzetemet, és rajta a nevemet. S tudtam, hogy én írtam, de...Ez mi lehet Isti? Ennyire hülye vagyok?
Vagy mi ez az érzés amit akkor éreztem?
Ja és még nem úszol meg, max elúszol. :) Ültem a buszon, és elővettema mesefüzetemet. Elkezdtem olvasni, és míg odaértem a célomhoz, el is olvastam, de hihetetlen volt. Tudtam, hogy én írtam, emlékeztem rá, de azon törtem a fejem, hogy miként tudtam én ezt megírni. Valóban ilyenkor az aki ír az valami más dimenzióba kerül?
Bár én ezt "fejlövésnek" hívom mostanság, mert közben a mesék egy picit mellékvágányon vannak.
Most a LÉLEK-EGYSÉG (facebook-on vagyok) csoportba kiirogatom a dolgokat magamból Hiszen van mit tanulnom ebben a témakörben, és ahogy láttam eddig kölcsönös szükség is van arra, hogy irogassak oda.
Csak most egy-két hete lassan kezdem úgyérezni, hogy mindezt össze kéne gyúgyjtenem, és meglátjuk mi sül ki belőle. Mondjuk hal az biztosan nem, de valami iromány gyüjtemény az lehetséges.
Már kaptam fiatal írónőtől tanácsot, hogy ne foglalkozzam azzal, hogy elszalad a "tollam',Neki is elszokott, később lehet majd javítgatni.
S képes vagyok reggelig írni, ha elkap a hév ( ja bocsi "fejlövés"), mert nem tudok nyugodni ha nem írom le, nem nézek utána, és nem oldom meg a dolgot.
Aztán elmegyek a vízalá tusolni, és még nem fulladtam meg. :-)
Kovács F. István
Szia Csibe!
szerda - 10:00Szia Csibe!
Az imént írtam már neked (az "éleslövészetes" témában), de úgy vélem, illik itt is válaszolnom. Főleg, hogy kétszeresen felkerült a leveled :)). Muszáj pontosítanom: nem vagyok több-könyves, eddig csak EGY regényem jelent meg (és néhány novellám, szanaszét). Élvezem a stílusodat és a nyitottságodat, és hogy mindent egyszerre akarsz elmondani :))). A Csibék? Igen, mindnyájan lányok - tizenkettőtől negyvenhatig - és nincs náluk fontosabb ember számomra.
Más: Jólesik, hogy értékeled nyúlfarknyi munkásságomat, de ne feledd, én is csak egy amatőr vagyok. Jó, jó, tudok úszni és nem félek lemerülni, de a "szakma" tudatos gyakorlását nem nélkülözhetem. További sok-sok "fejlövést" kívánok! :)))
Csibe
Szia Isti!
szerda - 23:40Szia Isti!
Jaj de örülök, hogy "csak" egy könyved jelent meg! Ne már, ennyire ne legyél szerény. S számos novellád. Nyertél pályázatokon. Basszus én nyáron elküldtem egy mesémet egy pályázatra.
Jól megdolgoztam rajta.
Simán visszadobták.
Mérgembe azonnal feltettem Az én mesém oldalra.
Előtte pulikálatlansági kitétel végett nem lehetett.
Tehát én eddig az olvasóimtól nyertem, de azt igen.- jó dolog-
Ma egy fiatal lány bejelölt a facebook-on, és beszélgettünk, s egy másik pedig fog majd itt regizni, és tanunli is.- Tetszik neki az oldal.
Mindkettőnek tetszenek az írásaim. Sőt nem csak Nekik, hanem elég sokmindenkinek. Mondhatni egy hangadó vagyok a csoportban. Ez jó, mert tudom, hogy mindenlében két kanál vagyok, de nem mindegy mit és merre keversz. Ezt mindenképpen felelősségteljesen kell tenni, amit én ott csinálok.
Mert ha írok egy novellát, max. visszadobják,nem adják ki.
De ha vallásról, hitről, tudatról, lélekről, és ilyen témákról írok bejegyzéseket, arra nagyon oda kell figyelni, hogy nem szabad butaságot írni. Mivel én úgy szoktam, hogy olvasok valamit a net-en, és akkor kapom a 'fejlövésem' s egyszerúen olyan gondolatok jönnek, hogy az hihetetlen. Még magam is meglepődök rajta. Ezért is jó, hogy itt tanulok, mert mert számtalanszor egy picit kételkedve nyomok entert.
Ma azért a könny is kicsordult a szememből, mert az a két leányzónak, és az eddigi felém irányuló emberkéknek bizony tudom, hogy tetszik, és hasznos amit oda firkálgatok.
S ezek felnőtteknek szóló mesék (ja nem olyan) amit a Lélek-Egység csoportba irogatok.
Igyekszem tanulni, kutakodni, és megírom a házit, vagy legalábbis valamit elkezdek....
"Fejlövés" az volt tegnapról mára...ép testben alig éltem...
Ilyenkor nem tudok aludni...csak írok...és keresek.
Sok leütést a gépeden, Csibéket terelgesd, és védd...:))
Tyúkapó :)) - Hogy tetszik?
Kovács F. István
Hát... ha már kakas nem
csütörtök - 09:36Hát... ha már kakas nem lehetek :-(.
Krimiblog86
Gratulálok az előttem lévő
szombat - 00:33Gratulálok az előttem lévő hozzászólónak! Rádkerestem, és megtaláltam a könyvedet!:) Nem is tudtam, hogy vannak ilyen pályázati lehetőségek. Amúgy mivel foglalkozol? Mióta írsz?
Kovács F. István
Szia Krimiblog! Köszönöm az
csütörtök - 17:12Szia Krimiblog! Köszönöm az érdeklődésedet és a gratulációt. Ez a pályázati rendszer eddig számomra is ismeretlen volt. Ha jól tudom, a Nemzeti Kulturális Alaphoz közvetlenül csak vállalkozói/céges alapon lehet pályázni. Végül is "fiatal" író vagyok a magam hatvanhét évével :). Kb. három éve írogatok, akkor született az első rövid írásom, amire valaki azt mondta, "EZ IRODALOM"! Azóta húsz-egynéhány rövidebb mű került ki a kezem alól, melyekkel helyi és országos szinten pályázgatok, és nyeregetek (vagy nem). A regényt abszolút amatőr módon írtam - nem is írtam, inkább "megéltem"-, és a megélt érzésekből történet született. Aztán próbaképpen elküldtem a kiadónak, mely pár novellámat már ismerte. Nekik tetszett a kézirat, a többit tudod... Egyébként magányosan élek egy Pest közeli kisvárosban. Szeretek szemlélődni, "agyat járatni", emlékeket idézni, melyekből aztán történetek lesznek. Tudatában vagyok a tehetségemnek, mint az előző hozzászólásomban már írtam. Hogy ez mire lesz elég, azt a MESTERSÉG tanulása iránti alázat és képesség dönti majd el. No meg az, hogy mennyi idő jut még nekem ebben a földi világban. Ha kegyes lesz hozzám a Teremtő, - és persze elég kitartó leszek - akkor néhány kötettel bővíthetem még a hagyatékomat... Az sem nagyon zavar, hogy az igazi szépirodalom egyre inkább kiszorul a piacról. Tudom, hogy a lelkekben továbbra is ez a valódi érték. Éppen ezért soha nem fogok magánkiadásban megjelentetni semmit! Bízom benne, hogy lesz az írásaimnak olyan súlya, amit méltányol a közönség és a "szakma". :) Úszom hát tovább. :)
cirmos10
Ez is egy kicsit olyan mint a
szerda - 11:20Ez is egy kicsit olyan mint a festészet. Lehet jó , sőt kitűnő festő az, aki világhírű festők képeit hamisítja, de más az , aki erre született. Ő az igazi tehetség! De ettől még ne adja fel senki , mert ha nem is lesz világhírű, az Ő műve , akkor is...
szami1
Jó lesz , ha én is veszek
csütörtök - 09:49Jó lesz , ha én is veszek leckéket. Sajna nem tanultam meg úszni, csak éppen hogy fenntartom magam a vízen. Miért is?? Mert félek a víztől!!!De azt gondolom ez nem olyan nagy baj, ettől én még teljes ember vagyok és tudom meddig mehetek.Ahol még leér a lábam.
Én voltam olyan olyan szemtelen , hogy kértem tanácsot neves írótól.Csakis azért ,hogy lökjön egyet rajtam. Mondja el , értékelje az ő meglátásából.És nekem ez jó volt . Kaptam még egy kis pluszt. De ami a legszebb a sztoriban találtam magamnak egy olvasót:). Szerintem , szóljatok ha nincs igazam..., egy írónak nem a kiadás nem a pénz nem a marketing az igazi elismerés .Hanem az emberek akik elolvasnak. Vagyis a legfontosabb az olvasó . És annak a véleménye, kritikája.Mert ha már van ilyen, tuti kiérsz a partra. Hirtelen ez volt most a buksimba, mikor végig szaladtam a hozzászólások között.
Szép napot nektek!!!
pipec
Nagy szerencséd volt, ha
csütörtök - 13:53Nagy szerencséd volt, ha komolyan válaszolt egy neves író. Ez nekem csak egy egy-két szó erejéig jött össze.