Swenson

Asszisztensként dolgozom egy kis kórházban. Amit nem viselek el: az igazságtalanság, a hazugság, az emberi lélek alaptalan megsértése. Általában elérem, amit akarok, s ha mégsem, az nem az én hibám. Gyakran ütközöm falakba, de nem adom fel akkor, ha látom, hogy a másik félben is van egy szemernyi alapvető igény arra, hogy közösen végigmenjünk a kijelölt úton. Időnként ez az út éles kavicsokkal, kaktusz tüskéivel szegélyezett, de a sérülések arra valók, hogy erősebbé, és elszántabbá tegyék az amúgy érzékeny világomat.